Ez egy nagyon érdekes vers, főleg a refrénje miatt. Babits először még nagyon azt sugallja, hogy el akarja kerülni a halált, egyszerűen nem tud beletörődni a közeledtébe. Ez a hangulata a 7. versszaknál már átvált beletörődésbe. A vers végén még megemlíti, hogy csak az asszonyi jóságra számíthat. Ez az érzés, amit a vers sugall, nagyon ismerős. Én is így szoktam lenni az irodalom témazárókkal, mint Babits a halállal. El akarom kerülni, meg akarom úszni valahogyan (mert nem szoktak jól elsűlni). Ez mellett az érzés mellett persze tudom, hogy úgyse fogom megúszni... Végül beletörődöm, hogy "Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!"
Babits Mihály - Ősz és tavasz között
2010.05.20. 20:49 tabe
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://erdekesgondolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr502019115
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pankablogja 2010.05.22. 17:54:43
;)
azért örömmel konstatáljuk, hogy még nem sikerült belehalnod egyetlenegy irodalom tz-be se...
azért örömmel konstatáljuk, hogy még nem sikerült belehalnod egyetlenegy irodalom tz-be se...