irodalom házidoga

Ezt a novellát, mikor elolvastam, a végén egy jót nevettem. Az egész művet Kis János (főszereplő) szánalmassága teszi vicessé. Lehet, hogy az én felfogásommal van baj, vagy nem vagyok elég komoly, de ezen csak nevetni tudtam. Az a mű lényege, hogy van egy ember, akinek az az életcélja, hogy egyen. Egyszer meghívják egy lakodalomba, ahol annyit evett, hogy belehalt. Igaz nem abba, hogy sokat evett. Hanem egy húsfalat a torkán akadt és majdnem megfulladt, de sikerült visszaköhögnie. Másodszor is megpróbálta lenyelni, akkor viszont megfulladt tőle. Lehet, hogy fáradtnak vagy szórakozottnak kell lennie az embernek, hogy ezen nevetni tudjon... Nekem sikerült.
Kis János egy nagyon elvont személyiség lehet és szerintem vannak ilyen emberek, akiknek ilyen egyszerű életcéljai vannak. Számomra azért vicces, mert egy mindennapi dolog (az evés) a főhős életcélja. Ilyen nem cél főleg életcél nem lehet. Ha valaki éhes, az eszik, de nem azért, mert hobbija vagy életcélja.