irodalom házidoga

Ez a mű nagyon nem tetszett. A könyvet elolvasva (közbe pár oldalt kihagyva) rájöttem, hogy én utálom a drámaiatlan drámakat. A tanulsága számomra a regényből az, hogy legközelebb ha nekiállok valamit olvasni megnézem, hogy mi a műfaja, és ha drámaiatlan dráma akkor nem olvasom el. Az egész regény során nem történik semmi, úgyhogy le a kalappal Csehov előtt, mert a semmiről tudott sokat írni. Ezt én is szeretném tudni, hogy a semmiről hogyan lehet ennyit írni, mert akkor lehet, hogy jobban sikerülnének az irodalom témazáróim. Rátérek egy kicsit a műre. Az egész történetben nekem Trigorin személye tűnik csak úgy, hogy próbál valami értelmeset tenni. Meglátja a saját szerencsétlenségét és próbál tenni ellene. Trepljov egy szóval jellemezve: gáz. A gondjainak úgy próbál végetvetni, hogy öngyilkos akar lenni és olyan szerencsétlen volt, hogy először nem sikerült neki. Másodszorra szerencsére már tapasztaltaltabb, és sikerül az öngyilkossága. A mű ezzel zárul, ez számomra dupla öröm volt.