Ez a vers tetszett nekem. Már a címben megjelenik a tenger, tehát már lehet számítani arra, hogy valamilyen elvágyódásról lesz szó. Az első sorban megjelenő gondolatot szerintem kétféle képpen lehet értelmezni. "olvastam minden könyvet" Az egyik: elolvasott már minden könyvet és még mindig annyira unatkozik, hogy el megy otthonról. A másik: sok könyvet elolvasott már és az tárult elé, hogy máshol mennyivel jobb és nyugodtabb lehet az élet; ezért vágyakozik más tájékra. A verset tovább olvasva: elmondja a költő, hogy semmi nem tartja vissza, sem a kert, sem a nő szoptatva gyermekét. "Megyek!" Nagyon menni akar, mert még a kert és ez az ártatlen kép sem hatja meg, ami pedig a legnagyobb visszatartó erő lehetne. Nagy reményekkel vágyik arra, hogy egy tiszta és nyugodt helyre jusson. A végén mégjobban bebizonyítja elvágyódását, mert ha elvész az út során akkor is mennie kell, mert otthon nem érzi jól magát. Máshol keresné a boldogulását. Az albatrosz című versről írt bejegyzésemben írtam, hogy sokan elköltöznek hazájukból a jobb élet reményében. Ez a gondolat szerintem erre a versre tökéletesen igaz, elvágyódnak egy "szűzi, messzi partra".