irodalom házidoga

Ady ebben a versében leírja, hogy ő hogyan érzi magát magyarként. A versben fellelhető egy nagy ellentét, szerintem az utolsó versszak totál ellentéte az elsőnek. Az első versszakban is egy ellentétre bukkanhatunk, "mindennél keserűbb, de mindennél igazabb". Nagyon tetszik ez a rész mivel igaz, hogy sokat szenved, de attól még igaz magyar tud- és akar maradni. Ennek pont ellenkezőjét írja az utolsó versszakban, mivel: "Az én magyarságom: nincs ilyen átkozott, nincs ilyen igazi", (szerintem ezt nem kell magyarázni...). A verset úgy kezdi, hogy minden körülmény között tud magyar maradni, majd oda jut el, hogy a magyarsága nem is olyan igazi. A két köztes versszakban pedig az jelenik meg, hogy a magyarsága véres és fekete, egy nagy sirató.