A címet értelmezve gondolhatjuk, hogy az elmúlásról lesz szó. A verset olvasva ebben nem is csalódunk. Sok vers az őszt mint remény nélküli elmúlást jeleníti meg. Ez a mű abban más, hogy itt Rilke reménykedik és lezár egy éppen aktuális helyzetet. Az első versszakban "Itt az idő Uram. Nagy volt a nyár." a költő lezárja a nyarat, erről az egy sorról egy másik vers pár sora jutott eszembe: "vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...". A második versszakban kéri Istent, hogy adjon még egy kis napfényt, had piruljanak a gyümölcsök. Szerintem Rilke itt azt akarja az mondani, hogy ne jöjjön még az ősz, még egy kicsit had élvezze a nyár melegét és hangulatát. A harmadik, egyben utolsó versszakban Rilke lezárja az éppen aktuális helyzetet, mert azt írja, hogy akinek nincs háza, annak nem is lesz; aki egyedül van egyedül is fog maradni. A verset pedig egy gyönyörű őszi képpel zárja le.
Tetszik ez a vers mert különleges attól, hogy még reménykedik abban, hogy a nyár még marad egy kicsit és mikor belátja, hogy jön az ősz akkor viszont lerögzít egy éppen aktuális helyzetet. Az jut eszembe erről a versről, hogy mi is így vagyunk az ősszel. Az ősz számunkra is az elmúlást és a halált jeleníti meg, mivel kezdődik az iskola. Még mi is reménykedünk a nyár hangulatába, de amikor lehullik az első falevél (megkapjuk az első egyest) akkor tudatosul bennünk, hogy vége van a nyárnak és neki kell állni tanulni.