A novellák nekem sokkal jobban tetszenek, mint a versek. Ha jól émlekszem ezt nem vettük órán, de azért szeretnék írni róla. A történet egész valóságosnak tűnik. A papám szokott ilyen, ehhez hasonló történeteket mesélni. Ezekről az ember általában nem tudja, hogy menyi valóságalapjuk van, mindenesetre nagyon szeretem az ilyen novellákat. Ez a novella arról szól, hogy van egy Bulgyejev neveztű nyugalmazott tábornok, akinek megfájdul a foga. Minden féle módon próbálják elmulasztani a szörnyű fájdalmat, mindenfélét itatnak vele és sokféle gyógymódot kipróbálnak, de a fogfájás nem múlik el. Ivan Jevszejics-nek jut eszébe, hogy van egy olyan ember aki ráolvasással gyógyít, csak igen messze lakik, ezért levelet kell írni neki és meggyógyítja távolról a fájos fogat. A levelet meg is írják, de nem jut eszébe Ivan Jevszevics-nek a címzett neve. Nagyon sokat találgatják, hogy hogyan hívhatják azt az embert: "valami lóneve van". Bulgyejev már nem bírta a fájdalmat ezért kihuzatta a doktorral a fájós fogat. Ez után, mikor a doktor megy haza (ahogy lenni szokott) akkor jutott eszébe Jevszevics-nek a távgyógyító neve: Zabos.
Amikor elkezdtem olvasni, igen fura volt, mert a cím nemigazán illett össze a történettel, kiváncsi voltam, hogy Csehov miért ezt a címet adta a novellának. Körülbelül az egész történet egyharmadánál derül ki az olvasó számara a cím mivolta. Nagyon tetszik még a novella csattanója, amikor pont az orvos (aki kihúzta a fájós fogat) vezeti rá Jevszevics-et a távgyógyító nevének kitalálására. Összegezve: ez a novella nagyon teszik nekem!