HTML

irodalom házidoga

Kötelező olvasmányokról, fontosabb szerzőkről, műveikről vélemények, hozzászólások és gondolatok.

Friss topikok

Linkblog

Gogol: Az orr

2009.10.30. 13:08 tabe

Nagyon tetszik nekem mikor egy-két ember elolvas egy könyvet és utána bemutatják az osztálynak. Ez a "könyvajánló féle" vagy meghozza az kedvemet ahhoz, hogy elolvassam vagy éppen eldöntöm, hogy ezt biztosan nem fogom elolvasni. Ennél a műnél éppen azt döntöttem el, hogy biztosan nem fogom elolvasni. Nekem ez túl abszúrd. Nem szeretem az olyan könyveket, amik olyan dologról szólnak, ami totál lehetetlen, semmi vaslóságalapja nincs. Jó ha néha egy kicsit elmozdul a történet szála a képzelet világába, de ez már sok és nagyon fárasztó. Egyáltalán hogyan lehetséges az, hogy valakinek leesik az orra. Olyanról már hallottam, hogy valakinek megfagyott az orra és letörött. Eddig a történet még oké is lenne, (igaz a műben ez nem a fagyás miatt történt meg) mikor az orra önálló életre kel és úgy viselkedik mint egy ember, na ez már nekem sok. Jó ha az író egy tulajdonságot, egy társadalmi helyzetet vagy egy éppen aktuális dolgot valamilyen hasonlattal mutat be például: köpönyeg. De ez már számomra túlmegy minden határon. Megbeszéltük ugye, hogy Gogol az akkor uralkodo tásadalmi helyzetet és az orosz embereket akarta bemutatani, de ez nekem nagyon nem jött át. Ez a könyv nekem egyáltalán nem szimpatikus.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://erdekesgondolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr261486593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dosztijevszkij 2009.11.27. 11:12:46

annyire belejöttem, hogy ide is kell fűznöm egy piciny, jelentéktelen kommentárt.
gogolt lehet szeretni vagy utálni, ez idáig oké. konkrét műveiről is lehet vitatkozni. nade álljon meg a menet, te kifakadsz azért, mert egy mű "totál lehetetlen, semmi vaslóságalapja nincs"? tehát eszerint csak a referenciális olvasás által olvasott referenciális irodalom (?) megengedhető, mert az irodalmi műnek és a valóságnak szoros viszonyban kell lennie? tornocky anita klasszikus mondatával szólva: és akkor ezt így most hogy?
a művészetnek a fikció, a kitalált, az elképzelt, a fantázia stb. az alapja. benne van a nevében: mű-vészet. nem igazi. persze nagy különbség van egy realista-naturalista leírás, meg egy ellenutópiaszerű elbeszélés között, de nem akkora, mint elsőre látszik. mindkettő szöveg, és a maga módján mindkettő fikció. meg aztán, mondja már meg valaki, hogy mi az a sokat emlegetett "valóság", amihez közel kéne maradnia az irodalomnak! én is mást látok, te is mást, mások a tapasztalataink, a világlátásunk..., szóval nehéz lenne összehozni, pedig csak ketten vagyunk.
szóval azt mondom, az orr kapcsán kifejtett vélemény oké, de az alapállásod nem feltétlenül gyümölcsöző az irodalmi művekről való beszédben.
:)

Peti
süti beállítások módosítása