Arra nem sikerült rájönnöm, hogy ez a vers mit akar mondani. Engem nem érintett meg igazán, de van valami ami azért tetszik benne, ezért döntöttem úgy, hogy írok róla blogot. Az egész vers arról szól, hogy a főhős (aki ebben az esetben a költő) emberektől távol a puszta ég alatt szabadon vándorol. Nekem úgy tűnik, hogy a "magányos vándornak" nincs rossz kedve, hanem csak úgy sétálgat, a fejét "kiszellőzteti"; jól esik neki a magány. A verset olvasva az jutott eszembe, hogy én is, és szerintem mások is néha vágynak arra, hogy sétáljanak egy jót a friss levegőn, kinn a természetben, talán még egyedül is. A költő ezt a hangulatot tárja az olvasó elé és ha valakinek nincs is arra ideje, hogy kimenjen sétálni, elolvassa ezt a verset, igaz az érzés nem tart sokáig, mert a mű nem igazán nevezhető hosszúnak de egy kis kikapcsolódásra tökéletes.