Ezt a verset elolvasva vegyes érzelmek támadtak bennem. Most, mikor eldöntöttem, hogy írok róla blogot egyszer elolvastam (de nem először) és egyszerűen olyan érzésem támadt, hogy még egyszer el kell olvasni (legalább négyszer elovastam). A mű olvasása közben több gondolat/hasonlat merült és merül fel bennem. Az egyik ilyen: Emlékszem, hogy (talán még kilencedikben)kaptunk egy házifeladatot, amiben arról kellett írni, hogy sokan elköltöznek hazánkból. Szerintem ez a vers nagyon jól szimbolizálja ezt a helyzetet. Hazájában az ember "szabadon szárnyalhat", de ha elhagyja szülőföldjét "szárnyait, mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg". Elég durva hasonlat, de szerintem ez minden olyan emberben megjelenik (valakiben jobban, valakiben kevésbé) aki elhagyja a szülőhazáját. A levegő, az ég szimbolizálja az ember hazáját; a hajó fedélzete pedig az ember új lakhelyét. Eszembe jutott egy másik hasonlat is: Például ha az embert a megszokott mindennapi munkájából, munkahelyéről "kiszakítják" és bekerül egy idegen közösségbe és mondjuk nem is ért ahhoz amit csinálnia kéne nem érzi jól magát "vonszolja a szárnyait". Ez a vers szerintem nagyon szimbolizálja a kitaszítottság érzést.
Baudelaire - Az albatrosz
2009.12.14. 21:15 tabe
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://erdekesgondolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr891598391
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.